OTHELLO GYULAHÁZÁN                 Méhes László               József Attila Színház

A legendás Állami áruház, a hajdani Chicago és az egészen friss Fekete Péter óta nem szé- gyen operettet nézni, de a Csárdáskirálynővel még nem próbálkoztunk. Gádor Béla szelle- mes darabja, főleg  Tasnádi István átpofozásában ínycsiklandó remény: az operett-mítosz csupán ürügye  a kulisszák mögött zajló komédiának.  Némi engedmény:  a törzsközönség kedvencei megkapják jutalom-szólóikat, de a konfliktus a droktiner avantgard rendező el- képzelései és a naíva-hamupipőke  váratlan színrerobbanása  körül bontakozik ki.  Minden humor-lehetőséget kihasznál a rendezés,  nevetünk is derekasan,  a társulat pedig minta- szerűen valósítja meg  az ötletes elképzeléseket.  Kifejezetten jók a táncosok, akik a tö- megjelenetekben, kórusban és egyénileg is  változatos színekkel élénkítik a képet. Dicsé- retes  Rózsa István díszlete, amely a színház összes zugát megmutatja, igazgatói iroda, bü- fé és természetesen  a színpad  elölről és hátulról.  Mihályi Győző  mer unszimpatikusan kiégett bonviván lenni,  Újréti László  igazgatója tízes telitalálat,  Zöld Csaba szuggesztív jelenléte, markáns játéka az első pillanattól kezdve az előadás gyújtópontját képezi. Már- mint a tüneményes  Balogh Anna  kivirágzásáig, aki a nyíltszíni csárdáskirálynővé vetkőzés után, melynek történte alatt  az ének-szólamot is korrepetálja/!!!/,  felviharzó belépőjé- vel a zenés színjátszás csúcsaira röpül. A hódítás naivitásában lendületesen természetes, ábrándosan érzelmes feleség, de a shakespeare-i jelenetszilánkokban intenzív drámaiságú, nagyszerű Desdemona.  Méhes László  rendezésében talán egy tősgyökeres, igazi operet- tet is bevállalhatnánk,  mert ha  Gyulaházát egyelőre még el is kerüljük, kíváncsian várjuk   a József Attila Színház felfelé tartó útjának újabb meglepetéseit.