AJÁNLOM AZ OLDALT
|
- Már kicsi koromban szerettem parodizálni, játszani - de ebből a családban nem vontak le messzemenő következtetéseket, elvégre nincs közöttük színházi ember, a szüleim mérnök-közgazdászok - meséli a színésznő. - A tatai gimnázumban kezdődött el igazán a színház iránti vonzalmam: szavalóversenyeket nyertem, hétvégenként pedig Pestre jártam egy színi stúdióba. Ott fertőződtem meg igazán, ott kezdtek engem biztatni, hogy a színészettel kellene foglalkoznom. Arra is úgy tizenhat éves koromban derült fény, hogy jó hangom van, amit érdemes képezni... Ez az adottságom otthon se tűnt föl, sőt, az anyukám mindig rámszólt, hogy ne visíts már annyira lányom - mert a beszédhangom is igen erős volt. A kórusban is mindig csitítottak, így aztán azt ott is hagytam. Zongorára persze jártam gyerekkoromban, azt szerettem, és nálunk otthon természetes, hogy mindenki muzikális, tisztán énekel...
Így aztán nem véletlen, hogy a színművészeti elvégzése óta prózai és zenés darabok főszerepére is szívesen hívták. Azt mondja, manapság mindent meg is kell tenni annak érdekében hogy egy színész több lábon álljon - felnőtt egy művészgeneráció, amelynek tagjai már tudatosan törekednek erre. Ő például sok egyéb között eljátszotta Antigonét a Merlin Színházban - a darab modern változatában -, de a Chicago című híres musicalban is sikert aratott, amit szintén a Kabaré szerzői (Kender és Ebb) jegyeznek. Ráadásul - ez igazi különlegesség - Balogh Anna a musical mindkét főszerepét megformálta, más-más teátrumban: Révkomáromban Roxie Hart, Győrben pedig Velma Kelly volt...
- Hatalmas ajándék, hogy ezt a két különböző egyéniségű nőt, Roxie-t és Velmát - akik a darabban ellenlábasok - egyaránt volt alkalmam megformálni - mondja erről. Most pedig itt van Sally Bowles szerepe, ami igazi jutalomjáték, hiszen egy fiatal színésznő számára sok lehetőséget nyújt arra, hogy megmutassa a színeit, rengeteg az alkalom az éles váltásra... Sally közel áll hozzám, egy kicsit én is olyan vagyok, mint ő: szeszélyes, szeles, játékos, kicsit őrült . Érzek is hasonlóságot Roxie és Sally karaktere között, bár Sally drámaibb figura... A Kabaré pedig nagyszerű, dramaturgiailag is kiválóan felépített darab, jó dalokkal, és máig aktuális mondandóval... Szinte véletlenül tudtam meg, hogy válogatás lesz Fehérváron. Azt éreztem, hogy otthon vagyok ebben a zenei világban, és közel áll hozzám ez a korszak is. De elvem, hogy semmit nem szabad görcsösen akarni. Én csak vágytam arra, hogy Sallyt eljátszhassam, és örülök, mert megadatik...
