Balogh Anna

A fiatal színésznő a tatai művelődési központban is fellépett, s bizony gyermekkori emlékek is eszébe jutottak, miközben a férfi-nő kapcsolat örök témáját járta körbe a darabban.

– Tízéves koromban azon a színpadon voltak a balettvizsgáim. Azóta összement az is, meg a nézőtér – mosolyodik el Anna, akit feldobott, hogy tatai közönség előtt játszhatott. Annak pedig még jobban örülne, ha volt iskolatársainak, tanárainak is megmutathatná magát, beszélgethetne vele az előadások után, de eddig erre sajnos nem volt lehetősége.

Az ÁJLÁVJU egyébként kedves a szívének, tudjuk meg tőle, hiszen a sokszínű darabban több oldalát is megmutathatja, énekelhet-játszhat, vagyis, ahogy ő fogalmaz, fürdik a szerepében.

– Németországban és Hollandiában is játszottam már, nem csak itthon. Kint más a rendszer, iparszerűen, egy darabot két évig játszanak, estéről estére. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Anyagi szempontból jobban megéri, szakmailag azonban nem annyira. A Vámpírok bálját is így játszottuk itthon, de abban már nem veszek részt, új szerepek miatt – meséli Anna, aki most az Avenue Q című darabot próbálja a Centrál Színházban. A Broadway-n 2003-ban bemutatott zenés darabban, Magyarországon egyedülálló módon bábok is a színpadra „lépnek” a színészekkel.

– Szabadszájú, de nem trágár darab, amely olyan kényes kérdésekkel foglalkozik, mint a homoszexualitás, rasszizmus. Egy kicsit olyan mint a Szezám utca, South Park, Jóbarátok keveréke. Vicces, mert többször a bábukkal mondatjuk ki a dolgokat, mi mozgatjuk őket, reflektálunk rájuk és ők is ránk. Remélem átütő siker lesz – mesél a közeljövő terveiről Balogh Anna, aki soha nem felejti el Tatát, hiszen rengeteg emlék köti ide.