Antigóné tükör
2007.04.22. 15:52
Antigoné: Balogh Anna
- A pályád elején jársz még. Nem ijesztett meg ez a felkérés?
- Inkább meglepett, de örültem neki. Úgy érzem, van tragikai vénám, szerettem is volna görög darabban játszani. Attól, hogy négy szerepet játszom, még izgalmasabb a kihívás, bár eleinte égnek állt a hajam.
- Nehéz átlépni az egyik szerepből a másikba?
- Persze. Pontosabban a próbafolyamat volt nehéz, amíg megtanultam, mikor mit kell tennem. Semmiképp sem akartam külsődleges megoldásokat, látványos gesztusokat. Keresgélős színész vagyok, belülről igyekszem megteremteni a figurákat. Persze Haimónnak nem lehet nőies a járása.
- Nem is vagy még olyan messze a középiskolás évektől. Annak idején szeretted az Antigonét?
- Nagyon untam a görög színdarabokat, talán mert a tanárok is unták, és nem tudták kibontani, megszerettetni őket. Bár nekem jó magyartanárom volt a tatai Eötvösben… A görög drámák a főiskolán váltak izgalmassá. Karsai Györggyel elemeztük őket. Mindig megmutatta, mi minden van egy mondat mögött, miért épp az következik a dialógusban, ami.
- Miről szól ma neked az Antigoné?
- Régebben én is úgy gondolkodtam, arról szól, hogy soha semmilyen kompromisszumot nem szabad kötni. Teljesen igazat adtam Antigonénak. Ma már nem áll hozzám közel ez a mártírfelfogás. Igazából a darab mindegyik figurája távol van tőlem, Teiresziasz kivételével, aki figyelmezteti is Kreónt, hogy bajt hoz magára.
- Ma valamiféle kompromisszumkereső magatartást követsz?
- Ez nem kompromisszum-, hanem harmóniakereső magatartás. Egy rossz politikai rendszerben is meg lehet találni azt az életet, amiben jól tudjuk magunkat érezni. Attól, hogy harmóniában vagyunk önmagunkkal, még érhetnek bennünket igazságtalanságok, de hamarább ki tudunk evickélni a rossz helyzetekből, hullámvölgyekből.
|