- Mitől olyan különleges ez a darab? Mi benne az egyedi?
- Ezt a darabot a Broadway-n mutatták be, nagyon nagy sikerrel, onnan került hozzánk. Attól nagyon rendhagyó a darab, hogy a színészek mellett bábok is szerepelnek benne. Egy kicsit South Park-, Szezám utca- és Jóbarátok-keverék. Leginkább olyan jellegű bábokra kell itt gondolni, mint amilyenek a Szezám utcában is voltak. De az alapvető különbség az, hogy mi természetesen ugyanúgy részt veszünk a jelenetekben, mint a bábok. Tehát ott vagyunk velük a színpadon, nem egy paraván mögött bábozunk, hanem velük együtt élünk a színpadon.
- A sztoriról el lehet azért árulni egy-két dolgot?
- A történetnek természetesen van egy szerelmi szála. De igazából nem is a történet a lényeg, hanem az, hogy itt mindenki a saját életének a célját keresi. Nagyon sok társadalmi problémát érint a darab, mint például a munkanélküliség, a homoszexualitás, a rasszizmus. Összességében nagyon kényes témákat boncolgatunk esténként. Néha a szabadabb mondatokat a bábok szájába adjuk, így egy picit „elemelődik”, és pont ezért sokkal elfogadhatóbbak ezek a kényes témák.
- A fent említett kényesebb témák nem hangzanak „idegenül” egy báb szájából? Nem hátrány ez inkább? Vagy így könnyebb átadni a témákat, ha egy báb beszél róla?
- Egyáltalán nem könnyebb átvinni, de például egy konzervatívabb néző is elfogadja, ha egy báb szájából hallja ezeket a témákat. Amik azért manapság már nem kényes témák, de azért tud az lenni bizonyos szituációkban.
- Akkor ez egy felnőtteknek szóló darab bábokkal?
- Igen, ez alapvetően egy felnőtteknek szóló darab, bár szerintem már 17 éves kortól nyugodtan meg lehet nézni. Amin viszont mi nagyon meglepődtünk, hogy a nyilvános főpróbán az idősebb korosztálynak nagyon tetszett. Az elején egy picit féltünk, hogy a darab szabadszájúsága miatt - ami nem keverendő össze az obszcenitással -, nem nagyon fogják elfogadni, de nagyon meglepődtünk, hogy az egész közönség ujjongott, és nagyon elnyerte a tetszésüket.
- Biztos a bábok miatt...
- Igen, ez szerintem is így van. A konzervatívabb gyomor is befogadja a darabot, mert nagyon bájosak a bábok, borzasztóan édesek, és amúgy is egy görbe tükröt állít ez a vígjáték.
- A bábokon és a hozzájuk kapcsolódó színészeken kívül szerepelnek mások is, vagy csak „bábos színészek” vesznek részt?
- Természetesen a darabban vannak olyan szereplők is, akiknek nincsen bábjuk, ilyen például Michael Jackson, aki gondnokként tengeti az életét vagy egy japán pszichológus, akinek egy kínai büfében kell dolgoznia (nevet).
- Szegény Jackson, pedig azt hallottam, hogy koncertsorozata lesz.
- Nálunk, a darabban, sajnos már egy árva fillérje sincs, így kénytelen ezt a munkát elvállalni (nevet). Így van ez, egyszer fent, máskor lent.
- Őt is elérte a gazdasági válság.
- Igen, ez így van! Egyébként ilyen szempontból rettentően aktuális a darab.
- Visszakanyarodva a bábokhoz, mennyire nehezíti meg a dolgodat, hogy egy bábot is mozgatnod kell?
- Ez körülbelül még ötfelé való koncentrációt igényel. Nagyon sok dologra pluszban oda kell figyelni, csak hogy egy példát mondjak, a báboknak a szájmozgását is le kell felezni, sokkal lassabbnak kell lennie, mint azt gondolnánk. A másik, hogy nagyon oda kell figyelnünk, hogy a bábok hangja ne legyen „rajzfilmes”, hanem magunkból kell építkeznünk, magunkban kell megtalálnunk azt a hangot, ami a bábhoz illik.
- Te két különböző bábot is mozgatsz a darabban. Nem leszel egy kicsit skizofrén az előadások alatt (nevet)?
- (nevet) De, egy picit olyan, egyszerre háromfelé játszom. Kate Mumusnál, aki napközis tanárnő, a sokkal naivabb lelkemet veszem elő, Lucynál, a Vampnál meg a dögös, dög énemet.
- Milyen terveid vannak még erre az évre? Milyen darabokban láthatunk még?
- A Centrál Színházban több darabban is játszom, az ÁJLÁVJÚ-ban, A velencei kalmárban, a Furcsa párban és a Riversied drive-ban. De idén még egy nagyon nagy szerepálmom is teljesülni fog, mert megérkezik a Spamalot című musical, ami, ugye, a Gyalog galopp című film megzenésítése.
- Amúgy a tévézéssel hogy állsz? Van rá időd?
- Az igazság az, hogy lassan egy éve nincs tévém, így nem igazán nézek tévét. Pontosabban a készülék megvan, így azt szoktam nézegetni, de műsor nem megy rajta. Néha eszembe jut, hogy jó lenne, ha nem az internetről kellene levadászni a híreket, hanem megnézném a híradót. Régebben a Spektrumot és a Discovery Channelt néztem gyakran, meg persze tonnaszámra a kulturális műsorokat.
Forrás: Est.Tv Magazin
2009.03.25
AJÁNLOM AZ OLDALT
