Színház - A rendező eltalálta a József Attila Színház közönségének ízlését.
Komédia a tragédiából
Színház - A rendező eltalálta a József Attila Színház közönségének ízlését.
Balogh Anna a főszerepben, Sztankay István pedig a táncos-komikus szerepében látható (Forrás: József Attila Színház)
Méhes László megtanult populáris darabokat úgy rendezni, hogy megadja a könnyedségre vágyó nézőknek, amit akarnak, de azért valami többletet is visz a produkcióba. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy ne legyen jelentős a kockázat, ne bántsa azok érzékét, akik például régi dallamokon szeretnek elandalodni, vagy kedvelik az érzelmes jeleneteket. Minden korosztály számára tud dolgozni. A Vígben például megrendezte a Pán Pétert, amely iránt a felnőttek éreztek nosztalgiát, de persze főleg gyerekeknek szóló előadás készült belőle. A Pesti Színházban a Gyalog galopp színpadi változatát többnyire a fiatalok és örökifjak kedvelték. A József Attila Színházban az elmúlt ötven év slágereiből készült Járom az utam inkább az idősebbeké volt.
Most pedig az Othello Gyulaházán pontosan a József Attila Színház közönségének az ízlését találja el. Sokan ismerik az agyonismételt Zsurzs Éva-tévéfilmet, amelyet Gádor Béla kisregénye alapján rendezett olyan színészekkel, mint Törőcsik Mari és Feleki Kamill. Ezen már több generáció pukkadozhatott a nevetéstől. Ezúttal Tasnádi István friss poénokat írt a szövegbe, Méhes pedig úgy rendezte meg a komikummal teli bohóságot, hogy legyen némi áthallás, de azért a jó öreg Csárdáskirálynő-dalbetétek vagy a szinte Kelet-Európa lábszagú fényűzésének a jelképévé vált Karel Gott-szám, a Lady Karneval önmagában is hasson. Aztán persze most is ott van a csöppnyi irónia – aki akarja, észreveszi, aki nem, nem.
A történet szerint az isten háta mögötti Gyulaházára világmegváltó szándékú ifjú rendező érkezik, akit azért küldött a minisztérium, hogy a begyepesedett, csak a rutinból élő, olcsóságokkal a nézőket maximálisan kiszolgáló teátrumban emelje a színvonalat. Ezért ő a Marica grófnő helyett az Othellót mutatja be. És még "lila" elképzelései is vannak róla, meg a társulati hierarchiát is felborítja: nem az ünnepelt, kiüresedett primadonnára, hanem egy kezdő tehetségre, aki eddig csak néhány mondatos szerepeket kapott, osztja Desdemonát.
Ebből aztán lesz féltékenység, kalamajka, rumli. Ráadásul a rendezőt alakító Zöld Csaba sok tekintetben hasonlít Zsótér Sándorhoz, aki az előző produkciót rendezte a József Attila Színházban, és aki zenés kedvességek helyett Az öreg hölgy látogatását vitte színre úgy, hogy a címszerepet Galambos Erzsivel kezdte próbálni, de aztán Ladányi Andrea állt be a helyére. Vagyis szintén volt felfordulás, majd siker, ahogy az Othello Gyulaházán-ban is.
Mihályi Győző rezegtetett, öblös hangon adja a bonvivánt, akire a féltékeny Shakespeare-hőst osztják, és aki maga is féltékeny lesz az ifjú rendező miatt. Balogh Anna szerepe szerint a féltékenység tárgya, tehetségesen játszik tehetséges színésznőt. Sztankay István humorgyáros táncos komikus szaki, Kocsis Judit az örök intrikus, Andorai Péter rezignált orvos férje, Esztergályos Cecília a minden lében kanál súgó, Józsa Imre az állandó bennfentes, Márkó Eszter a szubrett.
A színészek olykor a ripacskodás határát átlépve, jó kedvvel kihancúrozzák magukat a deszkákon. A közönség pedig roppant elégedett.
Gádor Béla–Tasnádi István: Othello Gyulaházán József Attila Színház Rendező: Méhes László