Chicago
2007.06.03. 08:30
Megjelenés dátuma: 2007. május 23. 04:28.00 Szerző: Szenkovits Péter Vállalkozni a majdnem lehetetlenre; valami ilyesmi történt a Győri Nemzeti Színházban, amikor műsorra tűzték a Chicago című világhírű musicalt. Mint i ... Vállalkozni a majdnem lehetetlenre; valami ilyesmi történt a Győri Nemzeti Színházban, amikor műsorra tűzték a Chicago című világhírű musicalt. Mint ismeretes: John Kander és Fred Ebb szerzőpáros jegyzi, akárcsak a Kabaré című musicalt (az nyolc Tony-díjat söpört be), majd Bob Fosse forgatott belőle filmet (1972), s ki ne emlékezne Liza Minellire? (Kilenc Oscart kaptak a Kabaré alkotói.) A Chicago filmváltozata is bizonyára sokakban elevenen él, 2003-ban hat Oscart érdemelt ki. Koreográfus-rendező Rob Marshall, a két főszereplő hölgy: Renée Zellweger és Catherine Zeta-Jones. Nos, ezek után tényleg nagy bátorság színre vinni a romlott Chicago romlott hölgyeiről (is) szóló produkciót. De nyomban jegyezzük is meg: a Rába-parti teátristák, vendégművészekkel szövetkezve, sikerrel vették az akadályt. A díszlet és a jelmez Kentaur nevéhez fűződik, s impozáns ezúttal is. Ambiciózus a rendezés; Korcsmáros György direktor immár nyugodtan nevezhető musical-specialistának seregnyi sikeres, e műfaj létjogosultságát reprezentáló bemutatóval a háta mögött. Bakó Gábor ötletgazdag, de mégsem tolakodó koreográfiája, az önmagukból a maximumot kicsiholó szereplők, táncosok; a Boldog Iván vezényelte zenekar alázata, szóval ezúttal majd minden klappol. Ami (aki) mégsem, az nem tudja elrontani az igen erős összhatást.
A főbb szerepeket lekettőzték, biztonsági és bizonyosan (ön)megvalósítási lehetőségnyújtás miatt, hogy többen bizonyíthassanak előttünk, nézők előtt is. De miután egyszer adatott meg látni az előadást, eleve igazságtalan a méltató azokkal szemben, akiket nincs módja látni. (Sebaj, majd legközelebb!) Velma Kelly bőrébe ezúttal Balogh Anna bújt; frenetikus. Azért milyen igazságtalan is a sors, hogy Balogh Annáról vajmi keveset tudunk ma még. Pedig például a budapesti Madách Színházban már jelentős feladatokat kap(ott), Komáromban is játszik a Chicagóban, de ott Roxie-t (dögös lehet abban is). Sármja, levegője van, elképesztő az azonosulási képessége, egész lénye - a nem éppen pozitív erényeiről híres-hírhedt - Velma; táncolni pedig évek óta nem láttam (hölgyet legalábbis nem) hozzá hasonlóan briliánsan senkit sem honi deszkákon. Talán csak az ezúttal Roxie-t alakító Mahó Andreát, aki rossz lány még sohasem volt, hiszen csak úgy süt belőle a jóság. Most meg ördögivé vált; egy színésznőnek (is) hány fiókot ki kell tudnia nyitni pályája során... Megújulni mindig és mindig; Mahó Andrea - a fővárosban operett és musical főszerepekben már letette a garast - most ezt is sugallja. Roxie férjét (Amost) Crespo Rodrigóval sikerült látni; a szerelem alaposan elvakítja ezt a fiatalembert, akit az asszonya az ujjai köré csavar. Fájdalmasan szép az alakítása, méltó a két női főszereplő teljesítményéhez.
Chicago Magyarországon, fogalmazhatnánk egy másik értelemben, nevezetesen: a kiskapukat kihasználva hány, de hány bűnös megússza itt és most is a felelősségrevonást (akárcsak a darabban). Mások számára meg koncepciós pereket kreálnak; vannak sejtéseink... Kiderítésükre majdnem lehetetlen vállalkozni.
|